Brett Favre....

        Két évvel ezelőtt szerettem bele az amerikai fociba. Korábban nem igazán értettem a - felületességem miatt- mi a fenét esznek emberek azon, hogy sok ember egy kupacban van 3-4 másodpercenként. Aztán a SportTV-n, Faragó Richárd,  Hollai Olivér, Kovács Sándor, Udvardi Gyula, Bencsics Márk, szakértő és lelkes közvetítései nyomán beleszerettem ebbe a játékba. Kemény, férfias játék, melyben elképesztő technika repertoárt, taktikai tudást vonultatnak fel a csapatok. Ahol nyílt sisakos őszinte küzdelem van csapat és csapat és természetesen ember és ember között. Szenvedélyes játék. 
         Mint minden profi sportágnak így ennek is vannak természetesen kiemelkedő egyéniségei. Sajnos az NFL történetének egyik legnagyobb alakja már szinte biztosra vehetően visszavonult az idei szezon végeztével, ő pedig nem más mint BRETT FAVRE!

Elképesztően nagy teljesítményt nyújtott ez az ember, akinek a sportemberi nagysága, teljesítménye, Diego Maradonához, Michael Jordan-hez, vagy Pete Samprashoz hasonlítható. 
Nem ragozom tovább, a Wikipedia-n itt található a róla készült összefoglaló írás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Brett_Favre
Elképesztő csúcsokat és sikereket tudhat magáénak! Óriási élmény számomra hogy láthattam még aktívpályafutának végén játszani. Sok sikert Brett, az életben is!


Kívülállóknak írom hogy az idei Super Bowl-t a:
Greenbay Packers v.s. Pittsburg Steelers játssza.
2011.Február. 06.-án (23:15) amit a Sport1 TV élőben közvetít. 
Aki teheti nézze meg.

Fotó forrása: Internet

Néha – talán - jobb lenne hallgatni….

A minap olvastam egy cikket a „Hejszakácsok” oldalon, ahol is jelesül az újságíró a szakma krémjének nevezi a négy meghívott vendéget: Gerendai Károly, Segal Viktor, Mautner Zsófia és Benkő Zoltán, a helyszínt adó Mák bisztró tulajdonosa.
(A cikk itt olvasható:  http://www.hejszakacsok.hu/index.php?action=cikk&id=6484#comments)

Ennek a krémnek az összeállítása, ebben a kontextusban is vitatható, ám legyen.

Bár kétségtelen tény „ez is egy jó fajta krém„.

Viszont a krém egyik összetevőjétől felettébb sértő kijelentést hallhatunk. A plakátragasztóból csúcsgasztronómussá avanzsált Costes tulajdonos Gerendai Károly az alábbi kijelentést tette, idézem:

”Gerendai Károly: Már legalább 15 étteremről el lehet mondani vidéken, hogy izgalmas, jó szívvel ajánlható. De ezzel Magyarország teljes vidéki kínálatát elmondtuk, ami persze a néhány évvel ezelőtti 2-3 étteremhez képest nagy lépés.”

Nem tudom eldönteni, hogy ez cinikus, rosszindulatú vagy egyszerűen buta kijelentés volt. Vélhetően mindegyik egy kicsit. Mind ez azért is fájó, mert egy olyan ember mondja, akire elvileg a csúcsgasztronómiai munkásságáért fel kellene, hogy nézzünk. Néha – talán - jobb lenne hallgatni. Mert, ahogy egyetlen ország sem úgy Magyarország sem csak és kizárólag csúcsgasztronómiából áll.

Meggyőződésem, hogy Gerendai úr a magyarországi éttermek egy tizedét sem járta be, mert akkor tudná, hogy pld. szűkebb pátriámban - Tatán- is találna legalább 4 olyan éttermet ahol igen is nagyszerű környezetben kiváló minőségű ételeket lehet elfogyasztani, nem horror áron, így pld:

Kristály Szálló -  Esterházy Étterme: http://www.hotelkristaly.eu/main.htm

Hotel Gottwald – Étterem: http://www.gottwald.hu/etterem.php

Hotel Kiss – Borostyán Étterem: http://www.hotel-kiss.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=39&Itemid=33&lang=hu

Platán Étterem: http://aaa.platanrestaurant.hu/?page_id=52&lang=hu

Igen, természetesen nem a csúcsgasztronómia fellegvára egyik sem. De egy ország nem állhat csak ebből a kategóriából. Ezek az éttermek szerintem kiváló környezetben átlag feletti minőségben teljesítenek a mindennapi emberek számára is elérhető árakon. A szakírók, a molekuláris szintig lebontott elemzéseikkel nyilván találnának sok hibát, de ne tegyék. Mert szükség van és minél nagyobb számban szükség van a „simán csak jó” éttermek kategóriájára is. Gerendai úrnak pedig mindenképpen ajánlanám a minősítések megfelelő használatát, továbbiakban szerénység és alázat nevű emberi tulajdonságok csúcsgasztronómiai szintű alkalmazását.
( Fotó: Hotel Kiss Borostyán Éttermében készült)

2010.. ennyi volt…(?)

Sajnos nem volt egy igazán jó év az idei (nekem). Több szempontból sem.  Nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre a Bisztró tervek, bizonytalan ideig a fiókba kerülnek. Ennek legfőképpen két oka van. Az első – és ez a fontosabb – a jelenlegi gazdasági környezetben nincs reálisan jó esélye, egy olyan típusú egyszerű, házias ízeket kínáló bisztrónak, mint amilyenről én álmodok, nyereségesen működnie. De legalább is óriási a kockázata. A második indok pedig, ehhez, most, szinte lehetetlen tőketámogatást szerezni, pályázat útján. Ráadásul az általam kiszemelt helyet bérbe vették

Az álmokat egyelőre jól hátba vágta a valóság, ez van. Csak azért nem akarok egy bisztrót megnyitni, hogy egy év múlva bezárjam és rajtam kívül mindenki jól járjon. Tudomásul kell vennem, hogy az a középréteg, akiket én megcéloztam vendégkörnek, ma nagyon megfontoltan költekezik és minimális szintre szorította a vendéglőbe járást.

Hogy feladom e az álmomat? Nem, semmiképpen nem, hiszem és meg vagyok győződve, hogy az a kép és koncepció, ami kompletten összeállt a fejemben és a papírokon, az reális és teljesíthető, csak nem most.

Ezt a blogot is egyébként arra szántam, hogy majd a bisztróban történt eseményekről, ételekről, élményekről beszámolok majd. Mivel erre nincs lehetőség, így ez most átalakul majd egyfajta közéleti fórummá, ahol sok mindenről lesz szó, ami kötődik a gasztronómiához, életmódhoz s egyáltalában a közéletünkhöz.

Szeretnék mindenkinek itt és most sikerekben gazdag boldog újévet kívánni az előttünk álló évhez, mert ezt talán most jobban vágyjuk mindannyian, mint bármi mást!