2011. március 3., csütörtök

Sonka...

"Megszeltem a sonkát", ahogy apósom mondaná. Szép és gusztusos sonka, porhanyós hússal és sajnos nagyon kevés zsír réteggel. Mivel kevés a zsírszalonna része, így nem teljesen az igazi. Akkor jó ha fele fele alapon vesz részt a történetben a hús és zsírszalonna. Na persze ha ez egy húsdisznóból készül akkor ez merő ábránd csupán.
A pácolásban semmi extra, tengeri sóban 4 hétig érlelődött, amiben 3-4 naponta forgattam, ennyi. Az íze azonban így is kiváló, ....hmmm. Idén egy mangalica keverék fajtával próbálkozunk....meglátjuk mi lesz belőle?

2011. február 10., csütörtök

A fánk és a sodó esete...


Nem vagyok híve annak, hogy az ételeket kidobáljuk vagy elpazaroljuk. A minap a nejem nagyon finom szalagos fánkot sütött, de egy kicsit túllőtte a mennyiséget. Isteni finom volt a frissen kisült fánk, házi (nejem által főzött) sárgabarack lekvárral.
Másnap már annyira nem vagyok ilyenkor oda érte, mert az előzőnapi habzsolás feltelít általában. A Fánk sem olyan már ilyenkor, mint amikor frissen van sütve.
Ezért azt gondoltam, hogy egy kis trükkel feljavítjuk a maradékot.










A fánkokat 1 cm-es szeletekre vágtam keresztben, majd egy felhevített teflon serpenyőben arany barnára pirítottam, szárazon mindkét oldalon. Ettől nagyon finom omlóssá, vált a tésztája. majd erre készített a párom egy nagyon finom vanília sodót:
- 2 tojás sárgája
- 1 ek. finomliszt
- 1,5 ek. cukor
- ½  liter tej,
- 2 cs. vaníliás cukor 
- 1 ek. vaníliás pudingpor.
( Az összetevőket elkeverjük, egymással majd lassú tűz felett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik.)
A sodóval leöntöttem a fánkokat, majd étcsokoládét reszeltem a tetejére. Teljesen új értelmezést kapott a fánk, mint ízben, mint pedig állagban.










2011. február 2., szerda

Ez is megvan...


Telkünk végébe van egy kisebb terület úgy kb 2000 m2, amit eddig többnyire kultúrnövényekkel vetettünk be, ez többnyire kukoricát illetve tritikálét jelentett.
Amióta bekerítettük az egész telket, azóta viszont a talajművelő illetve arató gépek már nem tudták megközelíteni ezt a részt, így tavaly parlagon hevert.
            Ezekben az ínséges időkben az embernek sok minden átfut a fejében, így arra gondoltam, hogy telepítek egy akácos erdőcskét erre a területre, amely 15-20 év múlva, ha jó isten is úgy akarja, akkor elkezd majd elég szép mennyiségű tüzelőanyagot teremni a házunk fűtésére. illetve vélhetően majd az unokánknak is bőven megoldja a fűtési költségét még vagy 20 évig.
            Osztottunk, szoroztunk s aztán elültettünk 1200 db akácfát és becsusszant még mellé 40 db ezüstfenyő, mert, hogy terület van, a „karácsonyfa” meg drága, így arról is le lesz gond vagy 20 évig. A Fehér akác nagyon jó fafajta, mert magas hő értékkel bíró keményfa. Igénytelen, és ugyanakkor viszonylag gyorsan 15-20 év alatt vágásérett lesz. 3 évig kell a sorközöket kaszálni, s utána már nincs vele gond, mert az összefüggő lombkorona már nem engedi elgazosodni a területet.  Az akácról még annyit, hogy ha kivágunk egy fát 20 év múlva akkor az még egyszer megújul sarjhajtásról, tehát újabb 20 év múlva, megint vágható lesz.












Két cimborám segítségével egy nap alatt sikerült elültetnünk az összes fát. Na persze előtte egy jó talaj előkészítés volt így már az ékásóval „könnyen” ment a dolog. Mondanom sem kell másnap lépni nem tudtam úgy fájt mindenem. De mindenért kárpótol, majd reméljük a kis erdő.
4 évvel ezelőtt költöztünk erre a helyre, ahová előtte felépítettük álmaink házát, ami nem nagyobb 90 m2-nél. Mondhatom úgy, hogy akkor szinte az épület közepére építettünk egy cserépkályhát és köré helyeztük el a helységeket. Tudatosan tettük és nem bántuk meg, mert ez párosult természetesen azzal is, hogy 40-es téglafalra 10 cm-es szigetelést tettünk, fagerendás födém van, amire 20 cm-es kőzetgyapot szigetelés került.
Egy telet -  és most ezt kérem, higgyék el nekem -, 3 erdei méter (1mx1mx1,75m) fával fűtünk ki. Azaz éves szinten a házunk fűtési költsége a tavalyi árakat figyelembe véve 45.000.-ft/év! A cserépkályha melege pedig egyszerűen utánozhatatlan, fantasztikus.
            Az akác egyébként tényleg igazi haszonnövény, mert más módon is segít. Van egy kedves ismerősöm, aki méhekkel foglalkozik, mikor említettem neki hogy mi a szándékom a területtel, rögtön jelezte, hogy ha gondolom, akkor letehetünk nálam két darab kaptárt és akácmézre nem lesz gondom. Azt mondja, ha minden jól megy, akkor évente akár 10 kg mézet is jelenthet nekem.
Hát úgy legyen

2011. január 24., hétfő

Brett Favre....

        Két évvel ezelőtt szerettem bele az amerikai fociba. Korábban nem igazán értettem a - felületességem miatt- mi a fenét esznek emberek azon, hogy sok ember egy kupacban van 3-4 másodpercenként. Aztán a SportTV-n, Faragó Richárd,  Hollai Olivér, Kovács Sándor, Udvardi Gyula, Bencsics Márk, szakértő és lelkes közvetítései nyomán beleszerettem ebbe a játékba. Kemény, férfias játék, melyben elképesztő technika repertoárt, taktikai tudást vonultatnak fel a csapatok. Ahol nyílt sisakos őszinte küzdelem van csapat és csapat és természetesen ember és ember között. Szenvedélyes játék. 
         Mint minden profi sportágnak így ennek is vannak természetesen kiemelkedő egyéniségei. Sajnos az NFL történetének egyik legnagyobb alakja már szinte biztosra vehetően visszavonult az idei szezon végeztével, ő pedig nem más mint BRETT FAVRE!








Elképesztően nagy teljesítményt nyújtott ez az ember, akinek a sportemberi nagysága, teljesítménye, Diego Maradonához, Michael Jordan-hez, vagy Pete Samprashoz hasonlítható. 
Nem ragozom tovább, a Wikipedia-n itt található a róla készült összefoglaló írás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Brett_Favre
Elképesztő csúcsokat és sikereket tudhat magáénak! Óriási élmény számomra hogy láthattam még aktívpályafutának végén játszani. Sok sikert Brett, az életben is!


Kívülállóknak írom hogy az idei Super Bowl-t a:
Greenbay Packers v.s. Pittsburg Steelers játssza.
2011.Február. 06.-án (23:15) amit a Sport1 TV élőben közvetít. 
Aki teheti nézze meg.

Fotó forrása: Internet

2011. január 18., kedd

Néha – talán - jobb lenne hallgatni….

A minap olvastam egy cikket a „Hejszakácsok” oldalon, ahol is jelesül az újságíró a szakma krémjének nevezi a négy meghívott vendéget: Gerendai Károly, Segal Viktor, Mautner Zsófia és Benkő Zoltán, a helyszínt adó Mák bisztró tulajdonosa.
(A cikk itt olvasható:  http://www.hejszakacsok.hu/index.php?action=cikk&id=6484#comments)
Ennek a krémnek az összeállítása, ebben a kontextusban is vitatható, ám legyen.
Bár kétségtelen tény „ez is egy jó fajta krém„.

Viszont a krém egyik összetevőjétől felettébb sértő kijelentést hallhatunk. A plakátragasztóból csúcsgasztronómussá avanzsált Costes tulajdonos Gerendai Károly az alábbi kijelentést tette, idézem:
Gerendai Károly: Már legalább 15 étteremről el lehet mondani vidéken, hogy izgalmas, jó szívvel ajánlható. De ezzel Magyarország teljes vidéki kínálatát elmondtuk, ami persze a néhány évvel ezelőtti 2-3 étteremhez képest nagy lépés.”

Nem tudom eldönteni, hogy ez cinikus, rosszindulatú vagy egyszerűen buta kijelentés volt. Vélhetően mindegyik egy kicsit. Mind ez azért is fájó, mert egy olyan ember mondja, akire elvileg a csúcsgasztronómiai munkásságáért fel kellene, hogy nézzünk. Néha – talán - jobb lenne hallgatni. Mert, ahogy egyetlen ország sem úgy Magyarország sem csak és kizárólag csúcsgasztronómiából áll.
Meggyőződésem, hogy Gerendai úr a magyarországi éttermek egy tizedét sem járta be, mert akkor tudná, hogy pld. szűkebb pátriámban - Tatán- is találna legalább 4 olyan éttermet ahol igen is nagyszerű környezetben kiváló minőségű ételeket lehet elfogyasztani, nem horror áron, így pld:

Kristály Szálló -  Esterházy Étterme: http://www.hotelkristaly.eu/main.htm
Hotel Gottwald – Étterem: http://www.gottwald.hu/etterem.php









Igen, természetesen nem a csúcsgasztronómia fellegvára egyik sem. De egy ország nem állhat csak ebből a kategóriából. Ezek az éttermek szerintem kiváló környezetben átlag feletti minőségben teljesítenek a mindennapi emberek számára is elérhető árakon. A szakírók, a molekuláris szintig lebontott elemzéseikkel nyilván találnának sok hibát, de ne tegyék. Mert szükség van és minél nagyobb számban szükség van a „simán csak jó” éttermek kategóriájára is. Gerendai úrnak pedig mindenképpen ajánlanám a minősítések megfelelő használatát, továbbiakban szerénység és alázat nevű emberi tulajdonságok csúcsgasztronómiai szintű alkalmazását.
( Fotó: Hotel Kiss Borostyán Éttermében készült)

2011. január 3., hétfő

2010.. ennyi volt…(?)

Sajnos nem volt egy igazán jó év az idei (nekem). Több szempontból sem.  Nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre a Bisztró tervek, bizonytalan ideig a fiókba kerülnek. Ennek legfőképpen két oka van. Az első – és ez a fontosabb – a jelenlegi gazdasági környezetben nincs reálisan jó esélye, egy olyan típusú egyszerű, házias ízeket kínáló bisztrónak, mint amilyenről én álmodok, nyereségesen működnie. De legalább is óriási a kockázata. A második indok pedig, ehhez, most, szinte lehetetlen tőketámogatást szerezni, pályázat útján. Ráadásul az általam kiszemelt helyet bérbe vették
Az álmokat egyelőre jól hátba vágta a valóság, ez van. Csak azért nem akarok egy bisztrót megnyitni, hogy egy év múlva bezárjam és rajtam kívül mindenki jól járjon. Tudomásul kell vennem, hogy az a középréteg, akiket én megcéloztam vendégkörnek, ma nagyon megfontoltan költekezik és minimális szintre szorította a vendéglőbe járást.
Hogy feladom e az álmomat? Nem, semmiképpen nem, hiszem és meg vagyok győződve, hogy az a kép és koncepció, ami kompletten összeállt a fejemben és a papírokon, az reális és teljesíthető, csak nem most.
Ezt a blogot is egyébként arra szántam, hogy majd a bisztróban történt eseményekről, ételekről, élményekről beszámolok majd. Mivel erre nincs lehetőség, így ez most átalakul majd egyfajta közéleti fórummá, ahol sok mindenről lesz szó, ami kötődik a gasztronómiához, életmódhoz s egyáltalában a közéletünkhöz.









Szeretnék mindenkinek itt és most sikerekben gazdag boldog újévet kívánni az előttünk álló évhez, mert ezt talán most jobban vágyjuk mindannyian, mint bármi mást!